Egyetemi tanulmányaim során rám ragadt ismeretekből - a matekon kívül - szinte semmit nem használtam azóta sem. Azonban a Kornai szakszeminárium - ami az egyetem utolsó évében volt - maradandóan megváltoztatta a szemléletemet. Akkor vettem észre, hogy Kornai János képviselte leíró közgazdaságtan a természettudományokban használt módszereket igyekszik alkalmazni, ami ugyan - társadalomtudományról lévén szó - nem tud annyira objektív lenni, mint a természettudományok esetén, de mindenképpen benne van az objektivitásra való törekvés. Addig természetesnek vettem a közgazdaság-tudomány normatív jellegét és azt is, hogy óhatatlanul szubjektív elemekkel operál.
Apám (Liska Tibor 1925-1994) is a normatív megközelítést alkalmazta. Az cseppet sem meglepő, hogy közgazdasági nézeteim (ha ugyan voltak egyáltalán valaha) apám hatására alakultak ki, és az egyetem utolsó évében tűnt csak fel, hogy másként is lehet a közgazdaságtant értelmezni.
Kornai János és Liska Tibor jól ismerték és kölcsönösen nagyra becsülték egymást, noha teljesen más utakon jártak. Liska kissé nyersen így fogalmazta meg a különbséget: "Lehet elemezni és méricskélni, hogy mennyire vagyunk szarban, de engem elsősorban az érdekel, hogyan lehet kimászni belőle."
Nem hinném, hogy csak az egyik vagy csak a másik közelítés a megoldás. Mindkettő szükséges, noha egyszerre a kettőt nehéz képviselni. Szerencsésnek érzem magam, hogy e két kiemelkedő egyéniségtől tanulhattam és életem viszonylag korai szakaszában felfogtam mindkét módszertan fontosságát.
Talán ezért is nem lett belőlem közgazdász.
F. Liska Tibor
2015. december
Azt mindenki tudta Feriről, hogy sokat olvasott és sokat írt. Azt viszont kevesen tudják, hogy egy nem bejegyzett párt, pártonkívűli árnyékkormányának volt a kultuszminisztere. Én voltam a miniszterelnök jelölt, de a kormány tagjait nem én válogattam össze, pedig nagyon illusztris személyekből állt.
A "kabinet" minden héten valamelyik kisvendéglőben "ülésezett". Olyan sosem volt, hogy mindenki jelen legyen, de mindenki többször is megjelent. A lelkesedés néhány hónapig tartott, aztán elmult.
F. Liska Tibor
2026. január
Akkoriban szokás volt az esti közös éneklés. Ezt a szokást szüleim a NÉKOSZ-ból hozták (ott ismerkedtek meg), de lehet, hogy a korábbi családi hagyománynak is része volt. Visszatérő refrén volt az:
Aztán néhány évre Miskolcra költöztünk, mert apám tanszékvezető lett a Rákosi Mátyás Nehézipari Egyetemen. Az egyetem város csak félig volt felépítve és a mi beigért lakásunk sem készült még el, így az első évben a diákszállóban kaptunk két szobát (az egyik diákszálló a tanároknak lett fentartva).
Ott is gyakori volt az esti közös éneklés, sőtt még később is, amikor már úttörőtáborokba jártam. Akkoriban már nem a suszterlegényt választottam, hanem a Babám az ajtót be ne lakatold kezdetűt. Ezt a dalt lassú ütemben kell kezdeni, majd az ismétléseket egyre gyorsabban és gyorsabban.
11-12 éves koromra megint változott a kedvencem (minden szakasz első sora háromszor ismétlődik):
Még vasárnap délután
Maga mén a lyány után
Maga mén a lyány után.
Mondta néki az anyja
Pista fiam, jer haza
Pista fiam, jer haza
Nem menek én még haza
Vérben ázok én még ma.
Vérben ázok én még ma.
Hazafelé mentében
Rézfokos a fejében,
Dufla kés a szívében.
Lyányok, lyányok sírjatok
Gyöngykoszorút fonjatok,
Gyöngykoszorút fonjatok.
Hogy kedvenceim egyáltalán nem ártatlan gyerekdalok voltak, az egyáltalán nem meglepő. És - anélkül, hogy mentegetném magam - ez nem az én személyiségem hozadéka, hanem a népdalok következménye. Mint köztudott a népdalok rengeteg szexuális motívumot és utalást rejtenek magukban. Ez alól a "nyuszi hopp" vagy a "bújj, bújj zöld ág" sem kivétel, bár kevésbé direktek.
A hatvanas évek elejére már megszünt a közös éneklés, helyette a magnóhallgatás vált általánossa és mindent elsöpört a Beatles és kortársai zenéje.
F. Liska Tibor
2026. febuár
A nagy fordulat a 1950-es évek elején jött, új gyógyszerek és állami TBC-ellenes program (kötelező tüdőszűrés, BCG oltás) hatására. Az 1960-as évekre a halálozás drámaian csökkent, a TBC fokozatosan visszaszorult.
Az 50-es években az orvosi rendelőkben és sok nyilvános helyen köpőcsészék voltak a falak mentén (ma ez nagyon furcsa lenne). A villamoson tábla figyelmeztetett: A FÖLDRE KÖPNI TILOS! Lett is egy csasztuska az Által mennék a Tiszán dallamára:
F. Liska Tibor
2026. március
Csupasz kézzel az ököl könnyen eltörik, ezért kisebbeket ütöttek. A kesztyű védi az ütő kezét, a kesztyű csökkenti a sérüléseket, de nem feltétlenül az agyrázkódások számát, mert a bokszolók keményebben üthetnek, így a halállal végződő meccsek is gyakoribbá váltak.
A mérkőzés nem pontozásra ment, a legtöbb meccs addig tartott, amíg az egyik fél nem tudott felállni, vagy fel nem adta. Nem volt maximális menetszám, a meccsek azért 60–100 menetesek voltak.
A boksz történetének egyik legdurvább és leghosszabb mérkőzése 1893-ban zajlott le: a legendás Leonard–Cushing Fight. A mérkőzést Andy Bowen és Jack Burke vívta New Orleans városában. A 110 menet, 7 óra 19 percig tartott a végén mindkét bokszoló képtelen volt folytatni. A meccs végül döntetlennel ért véget, mert egyikük sem tudott felállni a következő menetre.
Andy Bowen állítólag törött kézzel harcolt a meccs nagy részében, Jack Burke pedig annyira elfáradt, hogy nem tudott kijönni a sarokból a 111. menetre. A bíró ezért döntetlennek nyilvánította a mérkőzést.
1867-ben vezették be a 3 perces meneteket, a kesztyű használatát és a fix menetszámot. A világbajnoki bokszmeccseket 1982 után csökkentették 15 menetről 12 menetre, főként egy tragikus haláleset miatt.
1982-ben Ray Mancini világbajnokot Duk Koo Kim hívta ki a viadalra. A meccs a Las Vegas-i Caesars Palace kaszinóban zajlott. A mérkőzés nagyon kemény volt, és 14 meneten át tartott. A 14. menetben Mancini kiütötte Kimet. Kim kómába került, majd 4 nappal később meghalt súlyos agysérülés miatt. A tragédia után még több szomorú esemény történt: Kim édesanyja később öngyilkos lett, a meccs bírója, Richard Green szintén öngyilkos lett a történtek miatt.
Azért pont a menetszámot csökkentették, mert a kutatások azt mutatták, hogy legsúlyosabb sérülések gyakran a késői menetekben történnek, és a bokszolók a 13–15. menetben már extrém kimerültek, ami csökkenti a védekezési képességet.
Ezért a nagy szervezetek (pl. World Boxing Council) 1982–1983 között 12 menetre csökkentették a világbajnoki mérkőzéseket. Ezt később a többi szervezet is követte.
F. Liska Tibor
2026. március
Így hát maga írt levelet Schulbergnek a Paramount vezérigazgatójának, amiben ez állt:
Haza jött, munkaszolgálatra küldték. Ott gödröt kellett ásnia és nem elég lelkesen csinálta. Az egyik keretlegénytől kapott egy akkora pofont, hogy Királyhegyi orra bukott. Lassan feltápászkodott, leporolta magát, és csak ennyit mondott.
Egy este az író "hazavitt" egy táncosnőt, aki a lakás láttán elámult. Királyhegyi megkérdezte tőle:
Befejezésül álljon itt egy sokat idézett aforizmája:
F. Liska Tibor
2026. március