Egyetemi tanulmányaim során rám ragadt ismeretekből - a matekon kívül - szinte semmit nem használtam azóta sem. Azonban a Kornai szakszeminárium - ami az egyetem utolsó évében volt - maradandóan megváltoztatta a szemléletemet. Akkor vettem észre, hogy Kornai János képviselte leíró közgazdaságtan a természettudományokban használt módszereket igyekszik alkalmazni, ami ugyan - társadalomtudományról lévén szó - nem tud annyira objektív lenni, mint a természettudományok esetén, de mindenképpen benne van az objektivitásra való törekvés. Addig természetesnek vettem a közgazdaság-tudomány normatív jellegét és azt is, hogy óhatatlanul szubjektív elemekkel operál.
Apám (Liska Tibor 1925-1994) is a normatív megközelítést alkalmazta. Az cseppet sem meglepő, hogy közgazdasági nézeteim (ha ugyan voltak egyáltalán valaha) apám hatására alakultak ki, és az egyetem utolsó évében tűnt csak fel, hogy másként is lehet a közgazdaságtant értelmezni.
Kornai János és Liska Tibor jól ismerték és kölcsönösen nagyra becsülték egymást, noha teljesen más utakon jártak. Liska kissé nyersen így fogalmazta meg a különbséget: "Lehet elemezni és méricskélni, hogy mennyire vagyunk szarban, de engem elsősorban az érdekel, hogyan lehet kimászni belőle."
Nem hinném, hogy csak az egyik vagy csak a másik közelítés a megoldás. Mindkettő szükséges, noha egyszerre a kettőt nehéz képviselni. Szerencsésnek érzem magam, hogy e két kiemelkedő egyéniségtől tanulhattam és életem viszonylag korai szakaszában felfogtam mindkét módszertan fontosságát.
Talán ezért is nem lett belőlem közgazdász.
F. Liska Tibor
2015. december