Ételek nevének eredete

Könnyű a dolga annak, aki a linzer, az ischler, a berliner, a moskauer, a mignon vagy a nápolyi múltját kutatja, hisz már a nevük is leleplezi származásukat. Azonban ez nem mindig ilyen egyszerű. Kezdjük a süteményekkel.

Dobos-torta

Dobos C. József (1847-1924) által megalkotott torta, aki 1885-ben, az első Budapesti Országos Általános Kiállításon mutatta be. Első kóstolói között ott volt Erzsébet királyné és Ferenc József is. A dobostorta már ekkor kezdte meg világhódító útját. Más volt, mint az addig megszokott torták, kitűnt közülük egyszerű eleganciájával, hiszen akkoriban az emeletes felcicomázott torták voltak a megszokottak. Másik titka a vajkrém volt, amelyet akkoriban még nem ismertek. A torták főzött krémekkel, tejszínhabbal készültek. Mind a csokoládé vajkrém, mind a tészta masszája Dobos C. József találmánya volt. A hagyomány szerint az édes vajkrémre a vajat köpülő fiú tévedése vezetett rá, aki só helyett cukrot tett a köpülő edénybe. A cukrászmester az "elrontott" vajból alkotta meg híres művét.

Sacher-torta

A Sacher-torta egy csokoládétorta sárgabaracklekvárral és csokoládébevonattal. Franz Sacher bécsi cukrászról kapta a nevét, aki 1832-ben alkotta meg Metternich herceg számára. Bár Sacher ekkor mindössze 16 éves volt, a torta azóta is az egyik legkedveltebb bécsi specialitásnak számít.

Orosz-krémtorta

Az oroszkrémtortának semmi köze Oroszországhoz. Egy, a két világháború között létezett cukrászda névadója, egy Oroszi nevű mester találmánya, az utolsó hang elkopása a szájhagyomány műve csupán. Lehetséges, hogy ez a cukrász volt az első, aki piskótát krémmel rétegzett, a jelenség azonban ekkor már több, mint 200 éves volt. A 17. századtól a 19. század végéig ugyanis Európa cukrászdáiban és arisztokrata köreinek asztalán a főzött krémmel készült, emeletes, cifrán díszített, habos torták voltak menők, ezért is számított igazi modern újításnak az 1885-ben bemutatott Dobos-torta. Tehát valójában itt a torták egyik őséről van szó, amely így aztán nem nevezhető találmánynak.

Rigó Jancsi

Egy pesti cukrászda egykori cigányprímása ehhez hasonló édességgel kedveskedett szerelmének, aki egy amerikai milliomos lánya volt. A szerelem nyolc évig tartott, a prímásról elnevezett süti kortalan.

Beigli

A beigli eredettörténete igencsak homályos. A legelfogadottabb nézet szerint a bejgli a pozsonyi pékek töltött kiflijéből, az úgynevezett pozsonyi kifliből született. A történet szerint az 1376-ban céhbe tömörült pozsonyi pékek évszázadokon keresztül figyelték a város lakóinak vásárlási szokásait, majd 1559-ben belefogtak a dióval, mákkal töltött kiflik gyártásába. A töltött patkóknak akkora sikerük lett, hogy hamar elterjedtek Pozsony városán kívül is. A történet szerint ebből a kifliből született az azonos tésztájú és töltelékű, de sokkal gazdaságosabb kivitelű bejgli

Indiáner

Tejszínhabbal töltött csokoládéfánk. Hagyomány őrzi, de nem hiteles, hogy 1834-től a bécsi Theater an der Wien intendánsa, Pálffy Ferdinánd készítette cukrászával, és lepte meg vele a társulatát, majd a bécsieket. Hamar népszerű lett.

Somlói galuska

Az 1950-es évek végén a Gundel étterem legendás főpincére, Gollerits Károly találta ki a somlói galuskát, a megvalósítás azonban Szőcs József Béla cukrászmester érdeme volt, aki a Gerbeaud cukrászdában töltött tanulóévek után került a Gundelbe. Az új desszerttel, az 1958-as brüsszeli világkiállításon nagy sikerrel és szakmai díj elnyerésével szerepelt. A nevet is ő adta a süteménynek, méghozzá a fóti Somlyó nevű dombról, amelynek lábánál évtizedek óta élt a közeli Kisalag városrészben, ahol később a saját cukrászdája is működött.

Lecsó

A hagyományos magyar lecsó balkáni eredetű. Bármennyire is közkevelt – bizonnyal nem ősmagyar étel, már csak azért sem, mivel a paprika és a paradicsom egyaránt az Újvilágból érkeztek, tehát Kolumbusz (1492) előtt nem beszélhetünk lecsóról. Maga a lecsó szó 1940-ben jelent meg először lexikonban (az Új Idők Lexikonában), mégis nemzetközi karriert futott be, alighanem az 1960-as években felfutó magyar konzerv exportok eredményeként. Sok változata van, például: Babos lecsó, Csípős lecsó, Gombás lecsó, Kolbászos lecsó, Krumplis lecsó, Rizses lecsó, Szalonnás lecsó, Tarhonyás lecsó, Tejfölös lecsó, Tojásos lecsó, Zöldbabos lecsó, Virslis lecsó.

Székely-káposzta / Székely-gulyás

Több legenda is forgalomban van a név eredetét illetően, de az közös bennük, hogy az étek nem Székelyföldről származik, hanem személynévhez kötődik.
Az egyik változat szerint volt egy Székely nevű kritikus, aki a színházi előadás után beült kedvenc éttermébe és mindig töltött káposztát rendelt. Egy alkalommal a pincér közölte vele, hogy sajnos elfogyott a töltelék, csak káposzta maradt. A szinikritikus így a káposztát pörkölttel kérte, és mivel nagyon izlett, ezentúl mindig ezt rendelte a töltött káposzta helyett.
A másik változat szerint az étel receptje Székely József vármegyei főlevéltáros (1825–1895) nevéhez fűződik, aki Petőfi Sándor kortársa és barátja volt. 1846-ban mindketten a Gránátos utcai Komló-kertben ebédeltek, de mire beértek, már kifogyóban voltak az ételek. A kocsmáros Székely kívánságára a maradék savanyúkáposzta-főzeléket és sertéspörköltet összekeverve szolgálta fel. Petőfi legközelebb ugyanezt rendelte, és „Székely-káposzta” néven hivatkozott az ételre.
Más források szerint Székely Jóska egyszer összeállott az Aranysas (egykorvolt fogadó a mai Kossuth Lajos utca - Semmelweis utca sarkán) gazdájával. Elmondta, hogy kigondolt valami jót: a paprikás, tejfölös lében főtt sertéshúsos káposzta valami fenségesen nagyszerű lehetne! A gazda maga is jó szakács és gourmet, házisapkás fejére ráütött és azt mondta: - Holnap! És másnap az egész vendégsereg a feltalálóról megnevezett Székely-gulyást ette. Mindenkinek ízlett, mindenki remeknek találta és mindenki elvitte haza a Székely-gulyás készítésének módját. Így lett országos kedvenc étellé.

Ujházi tyúkhúsleves

Újházy Ede (1844-1915) színművészhez köthető – az Ujházi tyúkhúsleves, amiben csak a „tyúk” nem stimmel. Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Három napig egyfolytában kellett főniök, amíg belemálltak a levesbe és eggyé főttek a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel.

Szendvics

A szendvics név egy XVIII. századi angol arisztokratatól, Lord Sandwichtől származik. John Montagu, Sandwich negyedik grófja (4th Earl of Sandwich), aki előszeretettel választotta ezt az étkezési formát, egyes vélemények szerint azért mert így nem kellett félbehagynia egyetlen egy kártyapartit sem, és munka közben sem kellet elhagynia íróasztalát.

Holstein szelet

A legenda szerint Friedrich von Holstein tanácsos asztalára került először ilyen frissensült a berlini Borchardt étteremben. Egy nap ugyanis a politikus éhesen és sietősen tért be kedvenc vendéglőjébe, előételt és egy jó, szaftos sült húst rendelt. A szakács pedig szó szerint teljesítette a neves vendég kérését. Így született meg a Holstein-szelet. Egy másik, valószínűbb történet szerint az étel Schleswig-Holsteinból származik, és a tartomány nevének „felét” viseli. Bármelyik gasztrolegenda is a valós a Holstein-szeletről, a népszerű frissensült a 19. század végétől ezen a címen szerepelt a német szakácskönyvekben.

Fish & Chips

Az első Fish & Chips boltok az 1860-as években nyíltak Londonban és másutt. Az üzlet a 19. század végétől akkor kezdett valóban fellendülni, amikor Samuel Isaacs (1856-1939) is beszállt az üzletbe. Isaacs az első éttermet 1896-ban nyitotta meg Londonban, ahol a sült hal és krumpli mellé vaj, kenyér és tea járt 9 penny-ért. Ezt fejlesztette tovább gyors-étterem-lánccá.

Bécsi szelet

A közhiedelemmel ellentétben a bécsi szelet nem az osztrák fővárosról kapta a nevét. Mi több, még csak nem is „echte” osztrák étel. A bécsi szelet nevének eredetére két magyarázat van. Az egyik szerint az 1848-ban a Felső-olaszországi lázadás leverésére vezényelt Radetzky marsallnak – akinek lánya Radetzky Friderika a pósteleki kastély urához, Wenckheim Károlyhoz ment férjhez – ízlett az ottani rántott borjúszelet, s receptjét elküldte a császári udvarba és a bécsiek csináltak belőle bécsi szeletet.

Brassói aprópecsenye

Nevének eredete máig tisztázatlan, számtalan verzió napvilágot látott már. Az egyik anekdota szerint 1948-ban, a Budapest-Brassó vonalon közlekedő vonat szakácsának kellett improvizálnia valamit a rendelkezésére álló alapanyagokból, ami később brassói aprópecsenye néven került ki az étlapra. Az a szóbeszéd is járja, hogy Papp Endre találta ki a receptet, aki azért adta neki a brassói nevet, mert erősen élt még benne Trianon emléke, valamint a kolozsvári név már foglalt volt. Mások szerint egy óbudai kocsmában készült az első adag, bizonyos Brassóy Károly születésnapjára, de van aki úgy gondolja, hogy az étel valóban Brassóból származik.

Palóc leves

Nem kötődik a palócokhoz, jó öreg Gundel mester kedveskedett ezzel Mikszáth Kálmánnak

Hortobágyi húsos palacsintaát

Az 1958-as brüsszeli világkiállításra találták ki, akkor is csak a hangzatos, turistavakító „hortobágyi” nevet (az ételnek semmi köze a tájegységhez). Később a borjúpaprikást kicserélték közönségbarátabb, olajon, hagymával sült-párolt csirkemellfilé-kockákra

Palacsinta

A palacsinta eredete a római korból származik, neve latinul placenta volt. A lepényszerű tésztát kerek kövön vagy bronzpajzson sütötték.

Jókai bableves

Jókai Mór nevét viseli, aki ennek a remek fogásnak nagy kedvelője volt

F. Liska Tibor  
2016. augusztus